Ezzel a könyvel kapcsolatban eléggé nehezen jött meg az ihlet egy beszámolóra. Több ideig tartott elolvasni, mint azt elsőre feltételeztem, de nem a könyv miatt, hanem mert alig volt időm olvasni. Amikor pedig mégis, próbáltam kicsit spórolni a könyvvel, mert nincs más olvasnivaló nálam, és még előttem áll egy teljes hét, egyelőre könyv nélkül.

Maga a könyv ismét könnyen és gyorsan olvasható volt, mint az előző kötet is. Egyedül a végén volt egy pár mondatos rész, amit többször újra kellett olvasnom, hogy pontosan tudjam, hogy ki beszél. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a hollandok máshogy jelölik a párbeszédeket, gondolatokat egy könyvben, ezáltal ránézésre kevésbé válik el a valós beszéd és a leírás.

Amit olvasás közben többször is nagyon sajnáltam, hogy nem egy e-könyv olvasón olvasom, amiben tudtam volna jelölni az újonnan tanult kifejezéseket, vagy szófordulatokat. Sok minden volt benne, ami miatt érdemes újra elolvasni, de majd csak akkor, ha már megvettem álmaim Kindle Paperwhite-ját.

Nagy meglepetés volt, mikor előzetes feltételezéseimmel ellentétben Alaric mégis felbukkant a színen, bár egyelőre nem sok szerepet kapott. Feltételezem a későbbiekben majd kibontakozik a történetnek ezen ága is, mint ahogy továbbra is remélem, hogy a történet átfordul Damon, Caroline és Tyler javára, és a népszerűség mellett kicsit több szerephez is jutnak majd. 

Mivel nem szeretem félbehagyni, amit elkezdtem, biztosan továbbolvasom majd a könyveket, de sajnálom, hogy igazából az alap ötlet után egyre kevesebb párhuzam van a könyvek és a sorozat között. Hiányolom a megszokott szereplőket, a bonyodalmakat, és az izgalmat. Be kell vallanom, hogy ezek a könyvek nekem már túlságosan ifjúságiak, és a benne rejlő lényeg - vámpírherceg a fekete lovon - engem már kevésbé hoz izgalomba.