Az ötödik könyv ismét nehéz helyzetbe hozott. Ha egy egytől tízes skálán kéne értékelnem, bizony nem sikerülne. 

Az első dolog, ami feltűnt, hogy hosszabb, mint az eddigi részek voltak. Ennek örültem, mert feltételeztem, hogy a könyv hosszával arányosan a cselekmény mennyisége is megnövekszik. Aztán csalódtam egy kicsit, mert a könyv kb. első negyedét eléggé vontatottnak, és eseménytelennek, valljuk be unalmasnak találtam.

Majd lassan elkezdtek felgyorsulni az események, és alig tudtam letenni a könyvet este. Ami a szereplőket illeti, teljesen összezavarodtam megint, mert nem lehetett eldönteni, hogy akkor most ki a jó- és ki a rosszfiú. Teljes homály borult az események hátterére, ami később csak lépésről lépésre bontakozott ki. Mire az utolsó pár oldalhoz értem, már azt hittem minden megoldódik, majd jött egy duplacsavar és ismét teljesen elvesztettem a fonalat. Értetlenül álltam - pontosabban ültem - a könyv utolsó oldala felett, hogy most akkor mi is történt? Aztán rájöttem, a törénet folytatódik még a következő könyvben. 

Az új mágikus szereplőket először fenntartásokkal fogadtam, valahogy nem fértek bele a sorozatbeli világba, aztán magával sodort a történet, és a mágikus kulcsok vagy a hógömbök gondolata sem zavart már. A történet a sorozattól föggetlen, önálló életet élt ismét.

A folytatásra sajnos várni kell egy kicsit, igaz rajta van már a gépemen, de előbb a közben elkezdett Trónok harcát kell befejeznem.

Ismét nagyon gyorsan, egy este alatt sikerült kiolvasnom a könyvet. Meg volt benne az a lendület és izgalom, ami miatt egyszerűen nem sikerült két fejezet közben letenni, és elmenni aludni. Pedig próbáltam.

Persze a legnagyobb vonzereje az a rejtély volt, hogy mi lesz Elenával, hogy oldja meg az írónő a fennálló helyzetet. Megoldotta, mindenki nagy örömére, bár remélem a következő könyv elején majd azért egy kicsit több magyarázatot is kapunk arról, mi is történt pontosan. 

A kedvenc szereplőim is igen jól viselkednek mostanság: Damon már tagadhatatlanul jófiú lett, igaz még intenzíven küzd ellene, és Caroline is elindult a jó úton úgyhogy már csak Tyler maradt hátra. Bonnie és Meredith is egyre erősebb személyiséggé válnak, mindenki több szerepet és figyelmet kap. Azt pedig kimondottan élveztem, hogy Bonnie szemszögéből, az ő naplóján keresztül ismertük meg a történetet.

A könyvsorozat elején még féltem, hogy a történet túlságosan elválik a TV-sorozatétól, és hogy nem tusok majd azonosulni vele, de mostanra annyira megszoktam már a szereplőket, hogy olyan, mintha csak egy új epizódot olvasnék.

A következő részeket természetesen letöltöttem már, és várom a folytatást.

A második könyv után picit elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg folytatom-e majd az olvasást. Azonban volt egy teljes vasárnap délutánom, amit nem tudtam mivel tölteni, így végül letöltöttem a harmadik kötetet e-könyvként, ezúttal magyarul. Ez volt az első könyv, amit nem papír formátumban, hanem elektronikusan olvastam végig.

Újfajta élmény volt számomra így olvasni, de érdekes módon sokkal gyorsabban haladtam, mint szoktam, és a szemem sem sajdult bele, úgy ahogy szokott. Ez csak erősítette bennem, hogy szükségem van arra a hőn áhított e-könyv olvasóra. Az viszont sokat rontott az élvezeten, hogy a pdf egy elég hitványul szkennelt-konvertált verzió volt, tele helyesírási hibával, elcsúszott bejegyzésekkel, a párbeszéd és a narráció pedig itt is teljesen összemosódott.

A könyv, az előző kötethez képest nagyon pozitív csalódás volt. Sokkal izgalmasabb volt, jobban fel volt építve a háttértörténet, ami a végére nagyon szépen ki is bontakozott. Ha a három könyv egy lett volna, akkor sokkal jobb véleménnyel lettem volna a végén róla, mint így külön-külön. Így is sikerült a könyv első 3/4-ét még vasárnap este elolvasnom, a többit pedig ma munka után.

Persze még most is úgy érzem, hogy a történetben nem tartok sehol, a harmadik könyv eseményei egy hosszú bevezetés izgalmas végkifejlete volt, a vége azonban ismét teljesen nyitva maradt, így egyelőre nem tudom, hogy mit várjak Katherine-től, a Salvatore testvérektől vagy Alarictól, miként kerül majd a képbe Klaus, és Elena milyen úton-módon kerül vissza a történetbe. 

Annak viszont nagyon örülök, hogy Damon a könyv végére végre megjavult egy picit. Erre nagyon szükségem volt, mert már kezdtem aggódni, hogy mégsem lesz olyan, mint a sorozatban. Alig várom már, hogy alakul a későbbiekben a személyisége. Emellett még mindig drukkolok Caroline-nak és Tylernek is.

A következő könyv már a gépemen, el is kezdem mindjárt... 

Tegnap kincset találtam a Facebook-on, bár ez csak később, kisebb utánajárás eredményeképpen derült ki.

A könyvmolyképző kiadó megosztott a a rajongóival a könyvheti megjelenéseket. Mindig átböngészem ezeket, még akkor is, ha nem számítok semmi nekem valóra. Aztán megakadt a szemem valamin: Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv. Én ugyan nem vagyok oda a zombikért, de a párom annál inkább. Úgyhogy gondolta, mégis megnézem én magamnak ezt a könyvet, mert kíváncsi voltam, mennyire lehet komolyan venni a tartalmát. Mivel azonban még nem jelent meg, sokat nem sikerült kiderítenem. A kiadó saját leírása és a borító elég kevés ahhoz, hogy bármit el is higgyek. Emellett a Könyvmolyképző kiadó könyvei számomra elég gyerekesek (ugyanezen okból nem régen el is adtam pár meglévő könyvemet). Igaz ez a könyv "Hard Selection" - "Sötét Örvény" kategória egyik szereplője lesz. Mivel azonban még nem olvastam a már megjelent két könyv közül egyiket sem, így ott vagyok, ahol a part szakad. Aztán megláttam alatta ajánlóba egy másik könyvet is: Max Brooks: World War Z – Zombiháború.

Elsőre ismét a kiadó ajánlója és a borító fogad, itt azonban fellelhetőek különböző kritikák is. Pontosabban hét darab. Gyorsan kinyitottam az összeset, és csodák csodája mindenki azt írja, hogy a könyv nem azt nyújtotta amire számítottak. Azonban mindez pozitív értelemben véve. Egy ember kivételével mindenki pozitívan csalódott a könyvben, és jobbnál jobb dolgokat írtak róla. Igaz ez az egy kivétel sem húzta le a könyvet, csak annyira nem volt oda érte, mint a többiek. Bár ott kicsit elbizonytalanodtam, amikor olvastam, hogy Brad Pitt főszereplésével csinálnak belőle filmet is. Ugyan nem magam miatt, mert nekem semmi bajom Brad Pittel, (főleg ha természetfelettit játszik), de a férfiak szemében lehet hogy ez nem a legjobb reklámfogás. Persze a férfiak körében általánosabb élvezet a zombis filmek nézése, talán ezzel próbálják bevonzani a nőket is a vászon elé. Én egyelőre vacilálok, hogy és-e annyit Brad Pitt, hogy zombis filmet nézzek. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy ez egy tökéletes ajándék lesz a páromnak a következő alkalomra, azt pedig, hogy jó volt-e a könyv, majd megtudjuk azután, hogy elolvasta. 

Az egyik ajánló azonban még többet is nyújtott, mint amit vártam tőle: ajánlott még egy könyvet, és sikerült egyben megnyugtatnia is, hogy a Könyvmolyképző a Zombiháború esetében is a várt színvonalat fogja nyújtani. A könyv John Ajvide Lindqvist: Élőhalottak! c. műve. Azé a Lindqvisté, aki az Engedj be! elnevezéső film alapjául szolgáló Hívj be! c könyvet írta (Eredeti címe mindkettőnek: Låt den Rätte komma in, nekünk miért kell kettő?). És ugyan én nem élveztem annyira a vámpírságnak ezt a teljesen egyszerű skandináv verzióját, a párom szerint még ez volt a legnézhetőbb vámpíros film. Érdekesség, hogy a vámpíros könyv Vörös pöttyösként, ez azonban szintén Hard Selection-ként jelent meg. Mondjuk én is jobban félek a zombiktól, mint a vámpíroktól. De zavaró, hogy a Könyvmolyképző honlapján az Élőhalottak! nem szerepel a kategóriájában. A lényeghez visszatérve, ez a könyv is az ajándéklistára került :)