Az ötödik könyv ismét nehéz helyzetbe hozott. Ha egy egytől tízes skálán kéne értékelnem, bizony nem sikerülne. 

Az első dolog, ami feltűnt, hogy hosszabb, mint az eddigi részek voltak. Ennek örültem, mert feltételeztem, hogy a könyv hosszával arányosan a cselekmény mennyisége is megnövekszik. Aztán csalódtam egy kicsit, mert a könyv kb. első negyedét eléggé vontatottnak, és eseménytelennek, valljuk be unalmasnak találtam.

Majd lassan elkezdtek felgyorsulni az események, és alig tudtam letenni a könyvet este. Ami a szereplőket illeti, teljesen összezavarodtam megint, mert nem lehetett eldönteni, hogy akkor most ki a jó- és ki a rosszfiú. Teljes homály borult az események hátterére, ami később csak lépésről lépésre bontakozott ki. Mire az utolsó pár oldalhoz értem, már azt hittem minden megoldódik, majd jött egy duplacsavar és ismét teljesen elvesztettem a fonalat. Értetlenül álltam - pontosabban ültem - a könyv utolsó oldala felett, hogy most akkor mi is történt? Aztán rájöttem, a törénet folytatódik még a következő könyvben. 

Az új mágikus szereplőket először fenntartásokkal fogadtam, valahogy nem fértek bele a sorozatbeli világba, aztán magával sodort a történet, és a mágikus kulcsok vagy a hógömbök gondolata sem zavart már. A történet a sorozattól föggetlen, önálló életet élt ismét.

A folytatásra sajnos várni kell egy kicsit, igaz rajta van már a gépemen, de előbb a közben elkezdett Trónok harcát kell befejeznem.

Ismét nagyon gyorsan, egy este alatt sikerült kiolvasnom a könyvet. Meg volt benne az a lendület és izgalom, ami miatt egyszerűen nem sikerült két fejezet közben letenni, és elmenni aludni. Pedig próbáltam.

Persze a legnagyobb vonzereje az a rejtély volt, hogy mi lesz Elenával, hogy oldja meg az írónő a fennálló helyzetet. Megoldotta, mindenki nagy örömére, bár remélem a következő könyv elején majd azért egy kicsit több magyarázatot is kapunk arról, mi is történt pontosan. 

A kedvenc szereplőim is igen jól viselkednek mostanság: Damon már tagadhatatlanul jófiú lett, igaz még intenzíven küzd ellene, és Caroline is elindult a jó úton úgyhogy már csak Tyler maradt hátra. Bonnie és Meredith is egyre erősebb személyiséggé válnak, mindenki több szerepet és figyelmet kap. Azt pedig kimondottan élveztem, hogy Bonnie szemszögéből, az ő naplóján keresztül ismertük meg a történetet.

A könyvsorozat elején még féltem, hogy a történet túlságosan elválik a TV-sorozatétól, és hogy nem tusok majd azonosulni vele, de mostanra annyira megszoktam már a szereplőket, hogy olyan, mintha csak egy új epizódot olvasnék.

A következő részeket természetesen letöltöttem már, és várom a folytatást.

A második könyv után picit elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg folytatom-e majd az olvasást. Azonban volt egy teljes vasárnap délutánom, amit nem tudtam mivel tölteni, így végül letöltöttem a harmadik kötetet e-könyvként, ezúttal magyarul. Ez volt az első könyv, amit nem papír formátumban, hanem elektronikusan olvastam végig.

Újfajta élmény volt számomra így olvasni, de érdekes módon sokkal gyorsabban haladtam, mint szoktam, és a szemem sem sajdult bele, úgy ahogy szokott. Ez csak erősítette bennem, hogy szükségem van arra a hőn áhított e-könyv olvasóra. Az viszont sokat rontott az élvezeten, hogy a pdf egy elég hitványul szkennelt-konvertált verzió volt, tele helyesírási hibával, elcsúszott bejegyzésekkel, a párbeszéd és a narráció pedig itt is teljesen összemosódott.

A könyv, az előző kötethez képest nagyon pozitív csalódás volt. Sokkal izgalmasabb volt, jobban fel volt építve a háttértörténet, ami a végére nagyon szépen ki is bontakozott. Ha a három könyv egy lett volna, akkor sokkal jobb véleménnyel lettem volna a végén róla, mint így külön-külön. Így is sikerült a könyv első 3/4-ét még vasárnap este elolvasnom, a többit pedig ma munka után.

Persze még most is úgy érzem, hogy a történetben nem tartok sehol, a harmadik könyv eseményei egy hosszú bevezetés izgalmas végkifejlete volt, a vége azonban ismét teljesen nyitva maradt, így egyelőre nem tudom, hogy mit várjak Katherine-től, a Salvatore testvérektől vagy Alarictól, miként kerül majd a képbe Klaus, és Elena milyen úton-módon kerül vissza a történetbe. 

Annak viszont nagyon örülök, hogy Damon a könyv végére végre megjavult egy picit. Erre nagyon szükségem volt, mert már kezdtem aggódni, hogy mégsem lesz olyan, mint a sorozatban. Alig várom már, hogy alakul a későbbiekben a személyisége. Emellett még mindig drukkolok Caroline-nak és Tylernek is.

A következő könyv már a gépemen, el is kezdem mindjárt... 

Ezzel a könyvel kapcsolatban eléggé nehezen jött meg az ihlet egy beszámolóra. Több ideig tartott elolvasni, mint azt elsőre feltételeztem, de nem a könyv miatt, hanem mert alig volt időm olvasni. Amikor pedig mégis, próbáltam kicsit spórolni a könyvvel, mert nincs más olvasnivaló nálam, és még előttem áll egy teljes hét, egyelőre könyv nélkül.

Maga a könyv ismét könnyen és gyorsan olvasható volt, mint az előző kötet is. Egyedül a végén volt egy pár mondatos rész, amit többször újra kellett olvasnom, hogy pontosan tudjam, hogy ki beszél. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a hollandok máshogy jelölik a párbeszédeket, gondolatokat egy könyvben, ezáltal ránézésre kevésbé válik el a valós beszéd és a leírás.

Amit olvasás közben többször is nagyon sajnáltam, hogy nem egy e-könyv olvasón olvasom, amiben tudtam volna jelölni az újonnan tanult kifejezéseket, vagy szófordulatokat. Sok minden volt benne, ami miatt érdemes újra elolvasni, de majd csak akkor, ha már megvettem álmaim Kindle Paperwhite-ját.

Nagy meglepetés volt, mikor előzetes feltételezéseimmel ellentétben Alaric mégis felbukkant a színen, bár egyelőre nem sok szerepet kapott. Feltételezem a későbbiekben majd kibontakozik a történetnek ezen ága is, mint ahogy továbbra is remélem, hogy a történet átfordul Damon, Caroline és Tyler javára, és a népszerűség mellett kicsit több szerephez is jutnak majd. 

Mivel nem szeretem félbehagyni, amit elkezdtem, biztosan továbbolvasom majd a könyveket, de sajnálom, hogy igazából az alap ötlet után egyre kevesebb párhuzam van a könyvek és a sorozat között. Hiányolom a megszokott szereplőket, a bonyodalmakat, és az izgalmat. Be kell vallanom, hogy ezek a könyvek nekem már túlságosan ifjúságiak, és a benne rejlő lényeg - vámpírherceg a fekete lovon - engem már kevésbé hoz izgalomba.

Mivel a sorozatot nézem, már régóta tervezem, hogy beszerzem és elolvasom a könyveket is. Legközelebb akkor voltam a vásárláshoz, amikor a Vaterán fent volt az első 7 kötet 10.500 Ft-ért. Végül nem ütöttem le, mert elég sokára tudtam volna átvenni, a posta pedig nem érte volna meg, lévén a személyes átvételi lehetőség pont útba esett volna munkába jövet-menet. Még jóval azelőtt, hogy hazamentem volna le is járt az aukció, és nem is lett meghosszabbítva, úgyhogy "bánatomban" megvettem az első két könyvet hollandul.

Azért rögtön kettőt, mert itt az első kettőt illetve a második kettőt egyben adták ki. Nem bánom, mert még így is kicsit borsosnak tartottam az árát. 

Az első részt már befejeztem, a második még hátravan, de szerintem még a héten túl leszek azon is, tekintve, hogy egy szép hosszú vonatút áll előttem vasárnap.

Elsőre az tűnt fel, hogy nem túl bonyolult a nyelvezete, ezt abból szűröm le, hogy idegen nyelven is villámgyorsan olvasható. (Előtte az Eragont olvastam, szintén hollandul, és hát az bizony eltartott egy darabig...)

Mint ahogy előre sejtettem, a könyv és a sorozat közötti párhuzam hiánya eléggé zavaró. Nagyon ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, és nehéz volt eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem.

Első olvasásra teljes káosz az egész. A szereplők neve, múltja, személyisége, haj-, szem- és bőrszíne, szinte mindent összekuszáltak. Kíváncsi vagyok, hogy a TV-sorozat cselekménye mennyire követi majd a könyveket, de már most félek, hogy két teljesen más sztori lesz, pont mint a Dexter. Ami persze nem gond, csak meg kell szoknom elvonatkoztatni a könyveket a sorozattól.

Már az első oldalon összezavarodtam a nevektől, de hamar kiderült, hogy Elena Jenna nénikéje itt Judith, Az, hogy a testvér egy négyéves kislány arra enged következtetni, hogy a vadászos sztori csak a sorozatban van, így Alaricra sem számítok, illetve a feltámasztó gyűrűre sem. Bonnie nevénél pedig csak az zavar jobban, hogy az én fejemben nem vörös hajú, barna szemű világos bőrű. Mint ahogy szerintem másnak sem. Kíváncsi vagyok a boszis múltja mennyire lesz majd később fontos. Meredith-t nem tudom hova tenni, ő úgy ahogy van, kimaradt a sorozatból. Aztán ott van Katherine, aki egyelőre sokkal kedvesebbnek tűnik viszont hirtelen német származású, és ugyan itt is halottnak hiszik, de teljesen más okból. Csak remélni tudom, hogy a megérzésem, mi szerint később kiderül, hogy nagyon is életben van, helyesnek bizonyul majd. A többi szereplőt illetően egyelőre csak apróbb eltéréseket figyeltem meg, más hajszín, szemszín, vagy vezetéknév, de ezek nem túl zavaróak.

A Salvatore fivérek kora is szembeötlő, a reneszánsz alatt változtak át. (Ilyenkor mindig elgondolkozok azon, hogy egy több száz éves lény miért pont tizenévesekre gerjed.) Stefan elég furcsa, még a sorozatbeli önmagánál is többet tépődik és aggódik, illetve az általuk használt Erő / Hatalom (nem tudom, hogyan fordíthatták magyarra) szintén ismeretlen volt eddig. Igézni ugyan tudnak, de vajon elő kerül-e a verbéna is?

A Wickery híd nem csak a sorozatbeli Mystic Fallsban, hanem itt Fell's Church-ben is fontos szerephez jut, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem Elena szüleinek a halála miatt, hanem a közelben lévő temető miatt. Az Alapítók Tanácsára már nem is számítok, hiszen a város sorozatbeli története itt hiányozni látszik. Emellett feltételezem, hogyha lesznek Eredetiek - rengeteg tölgyfára való utalás van - akkor az ő összetételük is okozhat még meglepetéseket.

A sok eltérés mellet viszont van valami, ami örök: Damon. Benne egy millimétert nem kellett csalódni. Pont úgy viselkedik, ahogy a sorozatban: nem bírja elviselni Stefan gyengeségeit, és megszerzi amit akar, minden áron. De legfőképpen őszinte, egy biztos pont a könyvben is. Remélem Elena végül itt is őt választja majd :)

A továbbolvasás mindenesetre több okból is biztosítva van (egyelőre):

• az első ok, hogy a második kötet - az én példányomban - az első után van kötve,
• a második, hogy egy igazán kecses zárószóval sikerült lezárni az első könyvet,
• a harmadik pedig a remény, hogy a kedvenc szereplőim itt is szeretett karakterekké válnak majd.

Most hogy ezt leírtam, rájöttem, hogy mi zavar a legjobban a könyvben: Az hogy (egyelőre?) csak Elenáról és Stefanról szól, míg a sorozatban a többieknek is kialakul egy saját története.

Szóval egyelőre csak drukkolni tudok Damonnak, Caroline-nak, és Tylernek, hogy ők is több szerephez jussanak majd.