Tulajdonképpen harisnyát és arckrémet mentem venni, de esetemben nem meglepő, hogy egy könyvvel tértem haza.  

Bemutatom a holland nyelvű Trónok harcát. Ismét egy sorozat, amitől sokat várok, mert a TV-ben nagyon szeretem, és úgy érzem, nagyon sok van a történetben. Minden epizódot az utolsó pillanatáig élveztem, és sosem éreztem azt, hogy túl hamar vége lett volna egy résznek, mert mindegyik teljesen ki volt töltve történéssel. Ha csak ennyi van a könyvben, már akkor a messzemenőkig meg leszek elégedve, ha több, az csak ráadás lesz. Alig várom, hogy elkezdhessem, valószínűleg a vonat- és a repülőútra marad majd.

A második könyv után picit elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg folytatom-e majd az olvasást. Azonban volt egy teljes vasárnap délutánom, amit nem tudtam mivel tölteni, így végül letöltöttem a harmadik kötetet e-könyvként, ezúttal magyarul. Ez volt az első könyv, amit nem papír formátumban, hanem elektronikusan olvastam végig.

Újfajta élmény volt számomra így olvasni, de érdekes módon sokkal gyorsabban haladtam, mint szoktam, és a szemem sem sajdult bele, úgy ahogy szokott. Ez csak erősítette bennem, hogy szükségem van arra a hőn áhított e-könyv olvasóra. Az viszont sokat rontott az élvezeten, hogy a pdf egy elég hitványul szkennelt-konvertált verzió volt, tele helyesírási hibával, elcsúszott bejegyzésekkel, a párbeszéd és a narráció pedig itt is teljesen összemosódott.

A könyv, az előző kötethez képest nagyon pozitív csalódás volt. Sokkal izgalmasabb volt, jobban fel volt építve a háttértörténet, ami a végére nagyon szépen ki is bontakozott. Ha a három könyv egy lett volna, akkor sokkal jobb véleménnyel lettem volna a végén róla, mint így külön-külön. Így is sikerült a könyv első 3/4-ét még vasárnap este elolvasnom, a többit pedig ma munka után.

Persze még most is úgy érzem, hogy a történetben nem tartok sehol, a harmadik könyv eseményei egy hosszú bevezetés izgalmas végkifejlete volt, a vége azonban ismét teljesen nyitva maradt, így egyelőre nem tudom, hogy mit várjak Katherine-től, a Salvatore testvérektől vagy Alarictól, miként kerül majd a képbe Klaus, és Elena milyen úton-módon kerül vissza a történetbe. 

Annak viszont nagyon örülök, hogy Damon a könyv végére végre megjavult egy picit. Erre nagyon szükségem volt, mert már kezdtem aggódni, hogy mégsem lesz olyan, mint a sorozatban. Alig várom már, hogy alakul a későbbiekben a személyisége. Emellett még mindig drukkolok Caroline-nak és Tylernek is.

A következő könyv már a gépemen, el is kezdem mindjárt...