Az ötödik könyv ismét nehéz helyzetbe hozott. Ha egy egytől tízes skálán kéne értékelnem, bizony nem sikerülne. 

Az első dolog, ami feltűnt, hogy hosszabb, mint az eddigi részek voltak. Ennek örültem, mert feltételeztem, hogy a könyv hosszával arányosan a cselekmény mennyisége is megnövekszik. Aztán csalódtam egy kicsit, mert a könyv kb. első negyedét eléggé vontatottnak, és eseménytelennek, valljuk be unalmasnak találtam.

Majd lassan elkezdtek felgyorsulni az események, és alig tudtam letenni a könyvet este. Ami a szereplőket illeti, teljesen összezavarodtam megint, mert nem lehetett eldönteni, hogy akkor most ki a jó- és ki a rosszfiú. Teljes homály borult az események hátterére, ami később csak lépésről lépésre bontakozott ki. Mire az utolsó pár oldalhoz értem, már azt hittem minden megoldódik, majd jött egy duplacsavar és ismét teljesen elvesztettem a fonalat. Értetlenül álltam - pontosabban ültem - a könyv utolsó oldala felett, hogy most akkor mi is történt? Aztán rájöttem, a törénet folytatódik még a következő könyvben. 

Az új mágikus szereplőket először fenntartásokkal fogadtam, valahogy nem fértek bele a sorozatbeli világba, aztán magával sodort a történet, és a mágikus kulcsok vagy a hógömbök gondolata sem zavart már. A történet a sorozattól föggetlen, önálló életet élt ismét.

A folytatásra sajnos várni kell egy kicsit, igaz rajta van már a gépemen, de előbb a közben elkezdett Trónok harcát kell befejeznem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.